Póksimogatás és egyéb felesleges macera

- igen vagy nem?

Minél kevesebbet fogdosod a madárpókodat, annál jobb.
Nem mintha a gazdit félteni kellene, annál inkább a pókot.
Már tíz-húsz centi magasból leesve is összetörheti magát a pók - amennyiben talajlakó fajta. A fánlakó fajtának nem biztos hogy bármi baja lesz, de mivel sokkal fürgébb, úgy elszaladhat, hogy meg se találod többet. Ha tényleg meg akarod fogni, csak tedd be a kezed a viváriumba, és várd meg amíg rámászik, vagy a másik kezeddel noszogasd rá. Hogyha lefut a kezedről, vagy agresszívan ráront, és felemelkedik, akkor jobb inkább békén hagyni. Amennyiben már felemelted, mindig tartsd a kezed asztal vagy más sima és áttekinthető tárgy fölött, és mindig számíts arra, hogy egy hirtelen légmozgástól, kézremegéstől az állat megijedhet és támadhat. Mivel nem igazán intelligensek, ez egyébként minden különösebb ok nélkül is bekövetkezhet.

Minden tarantula mérges - még ha ez a jelző pókoknál teljesen általános is. Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy bármelyik fajtájú mérge halálos lenne, de mindenképpen rendkívül fájdalmas, és egyéb kellemetlen utóhatásuk is lehet. Egyes emberek allergiásak a rovarmérgekre. Ha azt veszed észre, hogy begyullad a harapás környéke, nyirokcsomóid megduzzadnak, fázol, nehezebben veszel levegőt, vagy egyáltalán - bármilyen furcsa tünetet érzel, azonnal menj orvoshoz! A legnagyobb baj nem is az, hogy megharap, (kellemetlen, de még a veszélyesebbje is elmúlik idővel), hanem az a gond, hogy reflexből hajítod el a pókot nagy ívben, és ez az állat életébe kerülhet.

Ha mindenképpen biztos akarsz lenni abban, hogy a megvásárolni kívánt tarantula szelíd és kézhez szokott, akkor kérd meg az eladót, hogy vegye ki kézzel és figyeld meg, hogy csinálja. Sok fajta védekezésül kilövi támadójára a potrohán levő szőrt - pontosabban hátsó lábaival rápattintja, ami heveny viszketést és bőrirritációt eredményez, rossz esetben a szemedbe kerül és nagyon komoly problémákat okozhat. A szőr a következő vedléskor újra kinő, de egy pucér fenekű tarantula nem túl szép látvány, úgyhogy lehetőleg ne ijesztgessük.

Mindig mossunk kezet, ha a pókkal foglalkoztunk, akár kezünkbe vettük, akár nem!

Póknoszogatás

Gyakran előfordul, hogy arrébb kell hajtani pókunkat, például takarításnál, vagy a meg nem evett táplálék kiszedegetésénél. Ha ideges, fürge, ugrálós pókod van (inkább jellemző a fánlakókra), tedd be a viváriumot tíz percre a hűtőbe, attól lehiggad és lelassul. Ne hagyd benn tovább, mert a hirtelen hőmérsékletváltozás sokkot okozhat neki, amitől elpusztulhat. Tarts a "pókszerszámok" között egy vastagabb ecsetet, azzal biztonságosan terelgetheted. Ha átköltözteted vagy kiveszed a viváriumból, mindig legyen a kezed ügyében egy műanyagpohár vagy lepkeháló, hogy könnyen elkaphasd, ha esetleg szökni próbál.

Takarítás

A pókok elég tiszta állatok, úgy is mondhatnám, hogy gazdaságos az anyagcseréjük, nincs különösebb szaguk, szóval elég évente kétszer-háromszor kicserélni a vivárium talaját. Nagyobb lakomák után észrevehetsz fehéres filmréteget kisebb-nagyobb foltokban a vivárium alján, leginkább a kedvenc rejtekhely környékén - az a pók-kaka -, amit érdemes nedves wc-papírral vagy papírtörölközővel eltávolítani. Lehetőleg próbáljuk meg ilyenkor nem szétrombolni a gondosan felépített rejtekhelyet, mert rendkívül ideges lesz a pók, ha legyalázzák a házát. (Az én madárpókom például többször egymás után felmászott az üvegen kb. 15 cm magasra, és minden alkalommal ledobta magát. Kész szerencse, hogy puha tőzeg és moha volt alatta, így puhára esett). 

A széthajigált rovarlábakat, levedlett pókbőrt és hasonlókat szintén érdemes kiszedegetni, mert nemcsak hogy csúnya látvány, de nem is lehet egészséges egy hadseregnyi tücsöklábbal összezárva lakni.